Hogyan kérdezzünk az előadáson? – ötletek a kínos csend elkerülésére

3 bomba ötlet kínos csend elkerülésére

Egyre gyakrabban találkozom ezzel a jelenséggel: az előadó egy prezentáció vagy egy hosszabb témakifejtés után befejezi mondanivalóját (legyen az egy konferencia vagy egy egyetemi előadás, bármi) a terem tapsol: kész, végre vége, fellélegezhetünk. Az előadó mindig azzal zárja a mondanivalóját, hogy „Várom a kérdéseket!”. És ezt tényleg úgy is gondolja: ő készült, van háttérismerete, alig tudta a mondanivalóját a megadott időkereten belül tartani, hisz’ annyit tud – és a válasz síri csend. A nézők csak egymást bámulják vagy épp az órájukat, esetleg az ablakon keresztül az útszéli fákat… Kínos csend. Hát nem figyelt senki? Vagy nem akarnak többet hallani? Vagy elég volt ennyi? Hiszen nem azért ülnek/ültek itt mert érdekli őket – hiszen nem vagyunk már kötelezően beiskolázva 16 éves kor után…(!)

Valójában a közönség körében több fejben megfogalmazódik ilyenkor: „Én kérdeznék, de nem tudom, hogy mit is lehetne” vagy „Akármit is kérdezek, tuti, hogy hülyének gondolnak.” esetleg „Majd valaki már úgyis kérdez, minek én ugráljak.”

És az előadó vár és vár, majd hogy oldja a szituációt, igyekszik elkerülni a kínos csendet, gyorsan még egyszer megköszöni a figyelmet és elporol a színpadról.

Hogyan is lehetne hát valamit tenni, hogy okosakat és sokat kérdezzünk? Elfelejtettük már, hogy milyen volt gyereknek lenni, amikor minden érdekelt és minden egyes kérdésünkkel közelebb jutottunk a világ megfejtéséhez? Sokan az oktatási rendszert okolják, ahol elkényeztettek minket a szánkba adott anyaggal és az volt a jeles magatartású, aki csendben volt egész órán. Vagy még jobb: egész nap. Valahol sajnos egyet kell értsek. De sajnos ott van a kamasz kor vagy épp a fiatal felnőtt kor is ami bekavar. A tiniket nem nagyon érdekli már hogyan működik egy bogár és hogy milyen problémákkal küszködik jelenleg az autóipar. Csakhogy a tinédzser korból egyszer kivergődünk, azonban nem leszünk automatikusan érdeklődő felnőttek.Sajnos ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit: újra meg kell tanulnunk kérdezni. És rájönni a miértekre és a hogyanokra, nem csak elfogadni a megrágott tényeket.

Nyilván rengeteg módszer van arra, hogyan lehet jobban kérdezni, el lehet merülni a szakirodalomban és a retorikában, amelyekkel elkerülhetnénk a kínos csendet. Én most azonban a saját tapasztalatokhoz nyúlnék, amik nekem segítettek majdnem minden egyes kínos helyzetben. Sőt munkahelyen is, amikor már csak én voltam az egyetlen hallgatóság és nem volt kivel összenézni vagy kire várni. Ezek a kérdések nem csak az előadónak esnek jól, hanem téged is segítenek a későbbiekben azáltal, hogy új és mélyebb részleteket mutatnak meg, amikre érdemes lesz később is emlékezni.

Vegyük sorra a három legegyszerűbb ötletet, amit bármikor bevethetünk a kínos csend elkerülésére.

1. Kérdezz rá az adatok eredetére és az előadás technikai részére

  • Milyen forrásokat használt és miért pont ezeket?
  • Mik voltak a kihívások miközben összeállította a prezentációt?
  • Mit használt a kísérlet elvégzéséhez/esettanulmány feltárásához? Hol lehetne még további esetekre bukkanni?
  • Miért találja a témát különösen érdekesnek napjainkban? Hol lehetne (még) alkalmazni?
  • Kik szakértők a témában? Mit érdemes olvasni, ha valakit a továbbiakban is érdekelne a téma?

Mit nyersz ezzel?

  • Egy előadó prezentáció készítési módszereibe láthatsz bele.
  • Ötleteket kaphatsz, hogy hogyan érdemes kezelni a szakirodalmat.
  • Láthatod, hogy melyek a legújabb trendek vagy esetek.
  • Segítség a módszertanban mind szóbeli előadásra való felkészülés mind írásbeli megnyilvánulás tervezésekor.

2. Miért? Hogyan?

  • Miért választotta ezt a témát? Mi érdekelte a legjobban? Mi a személyes élménye/kötődése?
  • Miért választotta az x vagy az y elemzési módszert?
  • Hogyan találta meg az összefüggést egy másik módszerrel/területtel/tudományággal és vajon lehetnek-e további kapcsolódó területek?
  • Hogyan lehetne más irányból megközelíteni a témát?

Témától függően:

  • Melyik ország hasonló még ehhez? Hol találunk hasonló eredményeket a világban?
  • Hogy látja Magyarország hozzájárulását/szerepét?
  • Miért javasolná ezt a terméket/szolgáltatást/ egy további csoportnak is?
  • Milyen beilleszthetőnek az innovációt a mindennapokba?

Mit nyersz ezzel?

  • Segít feltárni további összefüggéseket
  • Jobban megértheted és rögzítheted a hallottakat
  • Ötleteket ad arra, hogy érdemes gondolkodni és további megoldásokat keresni ott is, ahol látszólag már nincs tovább.

3. Hogyan tovább?

  • Mik a trendek a következő évekre? Amennyiben nincsenek hivatalosak: ön mit gondol a jövő trendjeit illetően?
  • Ön hogy foglal állást a kérdésben? Hogyan oldaná meg a helyzetet?
  • Mik lennének a további kutatási területek?
  • Melyik résztémát bontaná ki részletesebben egy kisebb esszében?
  • Amennyiben ez a jövőben mégsem lehetne megoldható/átültethető/megvalósítható milyen alternatív módszereket/kiindulási pontokat/megoldásokat lát?

Mit nyerhetsz ezzel?

  • Ha az egész prezentáció szerinted értelmetlen vagy gyenge volt itt még vihetsz magaddal haza valamit.
  • Ötleteket további kutatásokra, amik nem jönnek rosszul, ha beadandó, szakdolgozat vagy kiselőadás várható hamarosan.
  • A jövő lehetőségei és innovációi sosem mennek ki a divatból, hanem épp divatba jönnek. Villoghatsz a tudásoddal gyakorlatilag bárhol, sőt talán a későbbi munkádat is segíteni fogja közvetve (meglepő, hogy ez például nálam mennyire bejött).

Minél jobb és érdekesebb válaszokat kapunk annál jobban fogjuk élvezni a kérdezést. És a végén már ki sem fogunk fogyni a kérdésekből. És akkor majd tessék jelezni, és írok egy újabb cikket arról, hogyan hagyjuk abba és hagyjuk teret másoknak is a fejlődésre…


Anna

Örök kereső vagyok, akinek nagyon sok kérdése van a világról és az életről. A válaszok pedig a legkülönbözőbb helyekről találnak rám vagy kerülnek elő hosszú kutatások után. Az a célom a cikkekkel, hogy megosszam, amit eddig találtam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.